"Szeretem a földet, amelyre lép, a levegőt, amelyet beszív, és mindent, amihez hozzáér, mindent, amit mond. Szeretem minden pillantását, minden mozdulatát, szeretem őt teljesen és egészen."

"A szerelemnek nincs más vágya, csak hogy beteljesedjék. De ha a szerelemnek vágya van, legyen ez a vágy tiéd! Olvadj el, csörgedezz, mint a patak és énekeld az éj dalát, Hogy megismerd a túlzott gyengédség kínjait."

"És ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud. Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig. Lehet, hogy egy életen át. Ezt is megtehettem volna. Megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek. Ezért jöttem el hozzád. Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni, nem bizony, ennyi év várakozás után. Azt sem tudtam, hogy várok rád, de mire eljött a csütörtök éjjel, már megértettem. És te is tudtad."

"Itt vagy te és én, köztünk a világ... látszólag nagy a távolság... de benned a szív, és bennem a vér épp úgy lázad... itt vagy te és én, bennünk a világ, s az érzések olyan egyformák.. és a szívünk legmélyén, ugyanúgy élünk mindent át, te és én..."

"A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejtheted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért."

„Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy te is akartad volna. De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem...”

„A szerelem az egyetlen olyan dolog, ami akkora fájdalmat okozhat nekünk, hogy aztán félünk újra szeretni.”

"Az igazi szerelem felemel, és mindig többre sarkal. Lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben... te ezt tetted velem..."

"Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged...mindenestül!"

„Az embernek csak az arcát lehet ismerni ,s arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.”

„Az a rózsa, amelyik a viharban nyílik a legritkább és legszebb valamennyi közül.”

"A tisztaság végtelen tengere zúg szemeidben, Vele ring a mindenség gyönyör érintése, Szerelmünk drága rezzenése tekinteted, Hullámain összeölelkezik az enyémmel..."

„Szerelem: Ahogy a szél meglebbenti a függönyt. Nem a szél, nem a függöny - a lebbenés.”

„Nem látlak, csak elképzellek, Minden éjjel másmilyennek, De tudnod kell, Hogy minden éjjel szép vagy!”

„Ébredni veled, érezni téged, oly csodálatos e érzés, Amitől szebb a világ, jobb az élet, Ami kell az lehet minden, élni veled és megosztani magam, mert, szeretlek ma és még jobban holnap.”

„Rossz voltam, s te azt mondtad jó vagyok. Csúf, de te gyönyörűnek találtál. Végig hallgattad mindig, amit mondtam, halandóból így lettem halhatatlan.”

„Volt idő, hogy nem voltál, Úgy éreztem minden ébredés, már oly nehéz. Vártam azt hogy eljössz majd, S megtalálod szívem ajtaját amin úgy lépsz át... Mint az égen fénylő napsugár, Mint egy álom mely valóra vál’... Számoltam a perceket, Jól tudtam egyszer velem leszel, enyém leszel... Annyi álom elkísért, mindig ott voltál a szívemben a lelkemben... S látod eljött már a pillanat, most már nincsen nálad fontosabb!”

„Azt hittem szeretnek, pedig csak játszottak velem; minden, amit eddig hittem, romokban hever. Összetört szív, s talán már néma érzések suttogják: nem érdemes sírni, ennyi volt a boldogság. Nehéz a könnyes szemen uralkodni, hisz őt senki sem tudja majd pótolni. Néma minden, hisz még fáj a szív, s azt hiszed, hogy ez soha nem lesz többé így. Talán igazad van, de ha így is lenne, gondolj az együtt töltött, boldog percekre. Hisz annyi minden közös emlék, forró csókok, meleg ölelés... S most minden szertefoszlott. Közös álmok, vágyak, tervek, minden, miket együtt terveztetek. Ennyi volt, s te már tudod, sohasem feleded el őt, bárhová is juttok. Az ő szerető szívét nem lehet feledni, mert megtanított arra, hogyan kell szeretni. Forró ölelések, csókok, s minden, mit ajkaitok egymás felé mondott. Ha most már vége is, tudd, hogy sohasem feledhet el ő téged, hiszen élete egy részét szentelte néked. S ezt kitörölni, elfeledni még akkor sem lehet, ha szíve majd egykor egy másikat szeret. Ennyi volt, mi szép volt s jó, hidd el, ez nem múlandó. S hidd el azt, ne kételkedj benne, ha végső búcsúd közeleg, ő lesz az utolsó, ki azt mondja, ég veled, szerettelek, s talán még most is így érzek. Tudom, ez már késő, s tán te ezt nem is érted, hogy mért hagytalak el, ha szerettelek téged….”

„Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted.”

„Te vagy az egyetlen a Földön akiért mindent megteszek, Veled az életem töltöm, Nem csak múló perceket. Nem ígérek kincset, csillagot, Csak hű szívet adhatok, Érzem, másé nem lehetsz, Én is csak a Tiéd, Ha igazán szeretsz!”

„Ölelj át, hogy biztonságban tudjam magam, Szoríts sokáig, de halld meg még a szavam. Táncoló veszély, szakadék mélye vár, De mi legyőzünk mindent, mert ketten vagyunk már!”

"Pilládra álom, a szívedbe béke! Mint álom, béke lengenék fölébe."

„Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni, s szeretnék veled egy ágyban álmodni. Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat, s elmossa az összes bánatodat. Szeretném ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat. Szeretném ha tudnád hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ. Szeretném ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív mely megszakad. Szeretném ha látnád hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat. Szeretném ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat. És végül Szeretném, ha már ráncok borítják az arcunkat, azt lássam hogy életünk nem is lehetett volna ennél BOLDOGABB...”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés