"Senkinek sem biztos a holnapja, sem fiatalnak sem öregnek.
Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz.
Ezért ne várj tovább, mert sajnálni fogod a napot, amikor nem jutott időd
egy mosolyra, egy ölelésre...
Tartsd magad közelébe azokat, akiket szeretsz, akik neked a legfontosabbak
és súgd a fülükbe mekkora szükséged van rájuk.
Bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mond nekik: sajnálom, köszönöm,
kérem, bocsáss meg...
Mondd ki a szerelmes szavakat... a szavakat... mert senki sem fog
emlékezni Rád a gondolataidért


"Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor alszanak.
Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.
Annyi mindent tanultam tőletek, emberek. . .
Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.
Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek. Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod". Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el. Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést. Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket.
Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked."





Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél. Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni. Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket, és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga




“Megmutatta neki a környezetében található embereket. Amott egy kitűnő családapa, aki éppen csomagolja a holmiját és segít felöltözni a gyerekeinek, szívesen kikezdene a titkárnőjével, de rettenetesen fél, hogy megtudja a felesége. A felesége viszont dolgozni szeretne, hogy független lehessen, de fél, hogy megtudja a férje. A gyerekeik azért fogadnak szót, mert félnek a büntetéstől. Az a lány, aki egyedül fekszik a napernyő alatt és könyvet olvas, úgy tesz, mintha nem törődne a világgal, pedig valójában retteg, hogy egész életében egyedül marad. Az a fiú ott, teniszütővel a kezében, állandó félelemben él, mert meg kell felelnie a szülei elvárásainak. A pincér, aki trópusi italokat szolgál fel a dúsgazdag vendégeknek, folyamatosan attól retteg, hogy bármelyik pillanatban elveszítheti az állását. Ott az a lány táncosnő szeretett volna lenni, végül mégis inkább ügyvédnek tanult, mert félt, hogy megszólják a szomszédok. Az az öregember azt hangoztatja, hogy azért nem iszik és nem dohányzik, mert így sokkal jobban érzi magát, de a valóságban nagyon fél a haláltól, ami évek óta megállás nélkül duruzsol a fülébe. Vagy ott fut egy pár a hullámok között, fröccsen a víz a talpuk alatt, mosolyognak ugyan, de a lelkük mélyén ők is félnek, hogy megöregszenek, unalmasak és fölöslegesek lesznek. Vagy az a férfi, aki most megállt a hajójával az emberek előtt és mosolyogva, napbarnítottan integet, borzasztóan fél, hogy egyik pillanatról a másikra elveszítheti a pénzét. És a szálloda tulajdonosa is, aki ezt a paradicsomi idillt a szobája ablakából nézi, és mindenkit felhőtlenül boldognak és elégedettnek szeretne látni, rengeteget követel a könyvelőjétől, mert fél, hiszen tudja, hogy bármilyen becsületes, az adóellenőrök mindig találnak könyvelési hibákat, ha akarnak.
Ezen a gyönyörű naplementés tengerparton tehát mindenki fél.



Félnek, hogy megfulladnak, félnek, hogy egyedül maradnak, félnek a sötétségtől, mert ördögökkel népesíti be a szobájukat, félnek olyasmit tenni, ami nincs benne az illemtankönyvben, félnek Isten ítéletétől, az emberek rosszallásától, az igazságszolgáltatástól, mely a legapróbb vétséget is szigorúan megbünteti, félnek kockáztatni, félnek veszíteni, de félnek nyerni is, mert félnek az irigységtől, félnek szeretni, mert félnek az elutasítástól, félnek a fizetésemelést kérni, elfogadni egy meghívást, ismeretlen helyekre menni, félnek, hogy nem beszélik egy idegen ország nyelvét, hogy nem tudják lenyűgözni az embereket, hogy megöregszenek, hogy meghalnak, félnek, hogy csak a gyengeségeik miatt veszik észre őket, és nem figyelnek föl az értékeikre, vagy hogy egyátalán nem veszi észre őket senki, sem a gyengeségeik, sem az értékük miatt.
Félelem, félelem és félelem. Az élet a félelem birodalma.”

(részlet - Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony)





" A hóval megjött a hideg is.Egyetlen szikrázó fehérség lett az egész világ, s az ég olyan hidegen kék mint a jég.A dombokon vastag, fehér párna nyújtózkodott puhán és érintetlenül,mert a mezei Szabadok nem mozdultak még vackaikban.A madarak nem mertek leszállni mert elsüllyedtek volna a nyulak pedig jól érezték magukat a hó alatt,ahol melegebb volt,mint kinn.A kert fáinak vékony ágain cinkék keresgéltek, hogy mit csak ők tudják.Csendet rakott a hó a tájra,nagy, fehér csendet,és ennek csendnek hátán pengve táncolt a szánkók csengőinek gyöngyöző kacagása.A hó még mindig vakító fehér volt,de a fény már fogyott és a távoli dombok felett a hideg dermesztő lehelete úszott. "




"Többségünk csendesen, minden felhajtás nélkül éli végig életét e földön. Aligha fogadnak bennünket vörös szőnyeggel, nem emelnek tiszteletünkre pompás emlékműveket. Ez azonban nem csökkenti fontosságunkat. Százszámra várják ugyanis az emberek, hogy egy magunkfajta odalépjen hozzájuk: emberek, akik hálásak lesznek a mi együttérzésünkért, bátoritásunkért... Valakinek boldogabb lesz az élete, mert nem sajnáltuk az időt, hogy megosszuk vele, amit adni tudunk. Többnyire alábecsüljük egy mosoly, egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelő tekintet, egy őszinte bók vagy csekélyke törődés erejét, pedig mind képes rá, hogy új irányt szabjon az életnek. Nem is gondolnánk, mily végtelen sok lehetőség adódik nap mint nap, hogy szeretetünket kimutassuk."




Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk.
Aki a legkedvesebb. Lelkünkhöz közelálló.
Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni.
A szeretet mélyebben van.
Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben.
A szeretet nem kötelesség, nem feladat.
Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot.
A szeretet: a szabadság jegyében áll.
Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, kit ne szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahova akaratunk fölér - ez a lelkünknek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe.
A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar.
Úgy hívják: szabadság.
Nincs benne kell és muszáj és az enyém és a tiéd. Nincs benne színjáték. Nincs hazugság.
Nincs idő sem - mert ahogy egy életet leélhetek valakivel és nem szeretem - s egyetlenegyszer találkozok valakivel és szeretem.
Az igazi szeretet feldúlhatja a világ rendjét…





A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre.
Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek.
Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni.
A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol.
Hogy ismerem őt!
Ez persze sejtelem, nem biztos hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban.
De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.




Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az...
A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem.
Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk.
Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.




A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani.
Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak.
Ám azt hiszem, többről van itt szó.
A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, iirányjelzőként vezetnek a kincshez,
amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el.
Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg,
nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz.
És szerintem ez a legrosszabb.
Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.





Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak barátok vannak, olyanok,
akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és
akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos.
Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni.
Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie.
Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok.
Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben.





Egy lány

Egy lány, ki érted mindenét adta
Mindent egylapra feltett
Egy lány, ki szívét odaadta
És naponta mosolyogva keltett

Egy lány, ki másért mindenét adta
Egy más lapra mindent feltett
Egy lány, ki szívét másnak adta
És mosolyogva már mást keltett

Két szív, mi egyre távolodik
Egy lány, ki életeden átsuhan
Két ember, ki egymásért vágyakozik
És a magasságból lezuhan

Az érzelmek gyilkolnak
A jósok mind hazudnak
Szívedben megágyaz a bánat
Lelkednek nincs bocsánat

Fejet hajtva, büszkén
Lépsz át megint egy tüskén
És mert szereted
Nyugalmad nem lelheted






Egy kis gyerek

Kiért szíved meg-meg dobban
Vágyad újra nagyra lobban
Sose késő, menj elébe
Kilenc hónap, várd békében
És, ha megvan vedd szívedhez
Sose tedd le, küzdjél érte
Most már tudod, hogy megérte







Emlékkönyv

Lelked emlékkönyvébe be írok
Hogy tudjad, hogy jártam nálad
Nem azért hogy emlékezz
És nem mondom, hogy ne vétkezz
Hatalmas szíved van
Épp ezért sokan beleférnek
Mit művelsz, az számomra érthető
De köszönöm, nem kérem
És mikor becsapnak jössz majd utánam
Én nem futok majd előled
De nem kérek már belőled
Szívem meghasad és te fellapozod emlékkönyved csendben
Számolgatod múltad, minden rendben
Vagy mégse?
Fel se fogod, hogy játszva teszed tönkre ki téged akar
Az álarcod, mi gyávaságból mindig takar, most se véd
Alhasi vérbőség, vízszintesbe, lábad széttéve
Hüvelyed-menhelyed, egyetlen szent helyed
Orgazmusaid, kioltják a feszültséget benned
Hogy ne érezd, hogy más irányba kéne menned
Végül is igazad van
Emlékkönyvedben van még hely!






Szeretet

Szeretet, mire sokan vágynak
Mit keresnek, de nem találnak
Mi tartósan hiánycikk
Vajon miért
És élni, de kiért
A harag naponta vendégünk
Hívjuk, beengedjük, nem félünk
Talán ha magunkat adnánk
A jó szót elfogadnánk
És mernénk őszinték lenni
Nem kéne mindig másképp tenni
Szeretet
Adjuk és fogadjuk el
Napunk csak így múlhat el
Mikor két szív szinkronban dolgozik
Az egész világ csodálkozik
A lelkek egymást megtalálva
Az endorfin szint emelkedik
Két ember közeledik
Merjél szeretni, felejts el temetni
Érezd az érzést, mi átjárja testedet
Élvezd a percet, mi ápolja lelkedet
Szeress!






Miért?

Miért kell élnem, ha fáj?
Miért vagyok szárnyszegett madár?
Miért nincs gyógyír az életre,
Csak a nagyszerű halál?

Se élni, se halni,
A lét kínja mar,
Bár szűnnék meg hamar.

Törött szárnyam
Tehetetlen verdes
Az irgalom másfelé repdes

Önmagam megölni,
Mily nagyszerű tett,
Eldobni e gyászos életet.

Erőm még ehhez sincs,
Agyamban tombol a nincs
Mozdulatlan várom,
Hogy elér a vég,
S lelkem többé nem ég.

Nem kell több kín és gyötrelem,
Sem öröm, sem lázas szerelem.
Megfáradt már a lét,
Elmondja végső énekét.

Felejtsetek, nem is voltam,
Egy ismeretlent leltek holtan
A Földön csak álmomban voltam.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés