Egy homokszemben lásd meg a világot,
egy vadvirágban a fénylő eget,
egy órában az örökkévalóságot,
s tartsd tenyeredben a végtelent.
(William Blake)

Nos! William Blake egyik legjobb idézete. Szerintem magáért beszél!

Álom!

Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz,
Szerelmes szavakra, forró csókra vársz.
Simogató pillantásod érzem az arcomon,
Olyan ez mint a valóság, kár, hogy csak álmodom.
Minden álom lassan tovaszáll,
És a szívem vadul kalapál.
Kispárnámat szorongatom, könnyes a szemem,
Szeretném ha velem lennél, mindig csak velem.
   
                   

        "Addig vagy boldog,amíg van aki szeret,aki a bajban megfogja a kezed
 és hogy milyen fontos is volt neked,
 csak akkor tudod,ha már nincs veled!"

Van benne valami igazság. De ha félsz megpróbálni, akkor sose leszel igazán boldog!

"Szerelmes vagyok

Azt hinné az ember, hogy nem ilyet még soha nem éreztem, sőt ilyet még soha más sem érezhetett, hát nézzetek rám, szeretem, SZERETEM,
nézzétek a szemem, az arcom, hogy hogy mosolygok, mint ragyogok, mert szeretem, nézzétek már, milyen boldog vagyok, mert szerelmes vagyok, hogy miért nem mosolyog most az egész világ körülöttem,
/irigykedtek mi?/, hát gyertek, táncoljunk, nevessünk, esik az eső, nem baj, akkor is ragyog a nap, ragyog az ég, rózsasszínű felhők lebegnek az égen, iiigen, de boldog vagyok, szeretem őt, szeretem!!!! És tudom jól, hogy ilyet még soha nem éreztem, persze igen, éreztem már hasonlót, de nem mert ez most van, és ez jobb, és szebb, és ezerszer rózsaszínűbb, mert olyan hosszú semmi után végre itt van ő, és szeretem, és Anyegin meg Tatjana, meg Rómeo és Júlia, meg a többi hős szerelmes mind elmehetnek, mert ők mind nem tudják, hogy mi ez a rózsaszínű ragyogás, mi ez a fény, amitől folyton nevetnem kell, amitől kacagnom kell, amitől folyton fülig ér a szám, mintha tul szoros lenne a szijam, mert ezt biztosan csak én érzem, és senki más a világon, mert ilyet még soha nem éreztem, és más sem érezhette, ezt biztosan tudom, mert boldog vagyok, és szeretem, és szeretem!!!!! "

Hihi! Van benne igazság. A csillogó szem, és a titokzatos vigyorgások elég árulkodóak. De sokszor a könnyek is.

"Voltál már úgy, hogy azt akartad mondani, hogy persze, hogy veled tartok, ha mész, és mégis csak egy grimasz meg egy makacs "mégsem megyek" lett belőle? Hogy némán ültél, mikor nyelved hegyén izzott a szó: "szeretlek". Hogy a meleg ölelés helyett ijedt távolságtartásba burkolóztál? Hogy valakinek azt mondtad nélküled is boldog leszek, menj csak, hátra ne nézz, és a kemény szikla porrá hullt, mikor Ő elhagyott. És csacsogtál már legjobb barátodnak máshoz fűző szerelmedről, lelked mélyén vágyva, hogy csókjával tapassza be a szád? És kezdtél már úgy mondatot, hogy most elmondom az igazságot neked, s a szerelem színeit lecsupaszítva, csak valami halolvány képet festettél érzéseidről, nehogy nevetségessé válj? Mondta már a belső hangod, hogy nem jött még el az ideje, és később azt, hogy elmúlt? Nevettek-e már ki azért, mert szerelmet vallottál? Rádkiáltott-e már etikai értékrended, ne tovább, nem szabad így szeretni, és féltetted-e már szerelmed attól, hogy életed túl bonyolult? Ébredtél-e már arra, hogy szíved igazgyöngyeit olyannal osztottad meg, aki nem bírt rá vigyázni. És volt-e bűntudadatod, amikor a másik, kit megszerettél, neki már csak szűkmarokkal mért üveggyöngy jutott? És képedtél-e már el azon, hogy nem csak egy szerelem van a szívedben?"

Igen ám! De honnan tudod, hogy jól döntesz? Lehet , hogy érdemes megpróbálni közölni az illetővel. De mi van ha nemet mond? Vagy ha eltávolodik tőled? Túl sok a ha! Könnyebb lenne ha az emberek egyszerűen őszinteségi rohamot kapnának, és elmondanák hogy mit is éreznek valójában.

"Ma már mindannyiunkban van egy dal, egy vers, - egy kép ... Valami szép... Ami emlékeztet, hogy kit szerettünk, ki tette boldoggá, - ha csak egy percre is - az életünket ... Néha rátalálunk az igazira, de már késő, - pedig belül tudjuk, - ő az, - a lelkünk másik fele, ki a szívünket igazán megérintette ... Hogy megéri e a sok fájdalom? - Soha nem tudhatja meg az, aki nem járt a másik oldalon ... Nekem is van több ilyen dalom, - megírtam sok fájdalommal és szerelemmel ...A dalok őrzik örökké a lángot, s oly mindegy, hogy toll írta, vagy valaki hegedűn játszott, a sebek helyei - a hegek - megmaradnak, soha be nem gyógyulnak... Vigyázni kell minden lépésedre, mert egy új fájdalom, csak só a sebre ... Nehéz elszakadni, a boldog perceket, órákat feledni, búcsút inteni a tegnapnak, és remélni, hogy jövője lesz a holnapnak, és remélni, hogy jövője lesz a holnapoknak"

"Van úgy, hogy valakit szeretünk.....

Van úgy, hogy valakit szeretünk,de egymásé soha nem lehetünk, mert amit az egyik mindennap kimond, a másik nem érzi viszont.
Nehéz elhinni, hogy aki valaha mosolyt csalt az arcomra, most könnyeket csal a szemembe.
Sokszor egy perc dönti el életünk sorsát, egyetlen szón múlik bánat vagy boldogság. El ne mulaszd a percet, melyet egy ki nem mondott szó, semmivé tehet.
Sír a szívem és sírok én is, mert hiányod minden perce mardos, hasogat és fáj ha nem vagy velem, de mégis boldog vagyok, mert tudom, hogy vagy nekem.
Vicces, hogy valaki mennyire össze tudja törni a szívedet, de te ennek ellenére, még mindig szereted azokkal az apró darabokkal.
Megpróbálni elfelejteni valakit, akit szeretsz, olyan mintha megpróbálnál emlékezni valakire, akit soha sem ismertél.
Legnehezebb dolog a szerelemben, hogyha ki kell szeretned valakiből.
Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy, elönt a szomorúság, halálra gondolsz. Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra.
A boldogság az, amikor sokat kapunk, a fájdalom az, amikor ez mind elveszik. Én nem akarok boldog lenni többé, mert az egyszer nagyon fog fájni.
A szív szeret, az ész tudja, nem lehet. Így ketten örök ellenfelek Az ész már lemond, a szív még remél, ám hiába az okos, az érző szív ezerszer többet ér.
Nem háborgok, pedig háborúk dúltak fel a lelkemben, nem lázadok, de egy világ dőlt össze bennem.
Sötét van itt és magány, szívem vérzik és nagyon fáj. De nem szólok semmit, csak titkolom, hogy a szerelem nekem milyen nagy fájdalom.
Én féltem ő félt, de sajnos ez nem elég. Én szeretem, ő szeret, de a szerelmünk nem lehet teljes. Megakadályoz minket egy erő, melynek neve: szülő. Mely erősebb a fájdalomnál s mely erősebb minden külső erőnél."

Na ez AZ! Ez az idézet ami tényleg tükrözi a valóságot.

"A MOSOLY

- A mosoly semmibe se kerül, de sokat ad

- Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják

- Egy pillanatig él csak, de az emléke örökre megmarad

- Senki sem olyan gazdag, hogy meg lehetne nélküle – és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle

- Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot és a barátság biztos jele

- Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak és a természet legjobb orvossága a bajok ellen

- Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni, vagy ellopni, csak önként lehet adni"



„Egy pillanatra megálltunk, hogy találkozzunk egymással. Érezzük, szeressük egymást és részesüljünk egymásból. Ez becses pillanat, de futólagos. Kis epizód az örökkévalóságban. Ha gondoskodásban, tisztaszívűségben, szeretetben részesülünk, gazdagságot és örömet teremtünk egymás számára. És akkor az a pillanat megérte a fáradtságot!”


                              "…Mit jelent egy csók?…

…Egy csók bizsergeti szerelmed ajkát…

…Egy csók mágia…

…Egy csók édes…

…Egy csók a találkozás a szíveddel…

…Egy csók szerelem…

…Egy csók egész bensőmben jelzi szeretetedet…

…Egy egyszerű csók egy nagyszerű ajándék saját magadnak…

…Bizsergetés…

…Boldogság…

…Könnyek…

…Álmok…

…Barátság…

…Szerelem…

     …Emlék…. "   

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés