Repülnék...

Minden egy csodálatos tavaszi reggelen kezdődött.

Anna arra ébredt, hogy madárcsicsergés szűrődik be az ablakon. Az ablak előtti faágon egy kismadár zengte énekét.
Szemét kinyitva, lustán nyújtózva kelt ki az ágyból, és közelebbről is megszemlélte a jövevényt.
Énekes rigó volt, és a tavasz dalát fütyülte.

Hiányos öltözékével mit sem törődve a lány kiszaladt a teraszra, és csodálattal figyelte az elvonuló esőfelhőket, valamint a fűszálakról leperegő csillogó vízcseppeket.
Fantasztikus látványt nyújtott a táj, s emiatt megfeledkezett Panka arról, hogy hálóingben van. Bátyja háromszor is figyelmeztette, de a lány nem látott, nem hallott. Kis idő után besétált, felöltözött és kiült olvasni egy lombos fa alá az árnyékba.
Anna 18 esztendős, hosszú barna hajú, barna szemű lány volt. Nyúlánk alkat jellemezte. Imádta a művészeteket. Szenvedélye volt a zene és a könyvek, sokat olvasott. Arról álmodozott, hogy egyszer eljut azokra a helyekre, amikről a könyvekben olvasott. Szülei bátorító szavai sokat segítettek neki, hogy elérje egyik vágyát, megtanult zongorázni.
Most újra ott ült kint a vén diófa árnyékában, felidézte kiskori álomképeit, amelyek arról meséltek, hogyan áhítozott az éjszakai tündérek táncára az erdő mélyére. Nagykorúsága ellenére még mindig hitt a tündérekben, és egyéb varázslatos lényekben.
Elhatározta, hogy elmegy az erdőbe, és meglesi a tündértáncot ha beesteledett.

Minden a lehető legnagyobb rendben volt, amíg bele nem gabalyodott egy bozótba. Kétségbeesve próbálta kiszabadítani magát, de sehogy se sikerült. Mikor már feladta volna, ott termett egy csöppnyi idegen, és kiszabadította. Azonban meglepetésére a megmentője nem ember volt, hanem egy tündér, aki intett neki hogy elvezeti valahová.
Anna álmélkodva nézte őt. Gyönyörű látvány tárult a szemei elé. Az erdő közepén lévő tisztáson teljes alakban megjelent előtte az idegen. Vörös, fehér szegélyes ruhában volt, és a madarakkal társalgott. Gyöngyvirágnak hívták.
- Mit keresel itt te lány? Erre ember ilyenkor nem jár.
- Üdvözöllek. A nevem Anna. És azért jöttem, mert sokat hallottam a tündérek táncáról, és szerettem volna megnézni, megtanulni. Úgy gondolom, igazán csodás lehet.
- Ha hallottál a táncunkról, azt is tudnod kellene, hogy még egy ember se kapta meg azt a megtiszteltetést, hogy végignézhesse. És ez alól te se nagyon lehetsz kivétel. Nem bízunk az emberekben. Biztos így akarod a többiek figyelmét is majd magadra vonni, és veszélybe kerülünk miattad. Gondolom megérted hogy ezt nem kockáztathatjuk meg.
Anna szomorúan nézett a tündérre, és már azon volt hogy elindul hazafelé, mikor utána szólt Gyöngyvirág, hogy mivel nem erőlködött, így maradhat.
Sokat beszélgettek, és Panka furcsa módon hamar megnyílt a tündér előtt. Elmesélte neki, hogyan él, azt is, hogy boldogtalan, mert nincsenek barátai.
Lassan odaértek a tündértánc helyszínéhez, ahol már várta őket a vezető, akinek a legkisebb lányát fogják az este felavatni, ami azt jelentette, hogy szárnyakat kap.
A ceremónia közben kiáltásokra lettek figyelmesek, melyek megzavarhatják őket ha közelebb érnek. Így Panka kiosont a helyszínről, kockáztatva, hogy lemarad élete legfontosabb eseményéről, csak hogy megmentse újdonsült barátait. Elterelte az arra járók figyelmét, ebből kifolyólag minden a lehető legjobban sikerült.
Annyira hálásak voltak Annának a megmentésért, hogy felajánlottak neki egy nagyszerű lehetőséget. Kap egy medált, amelyet akkor kell felvennie ha arra jár, vagy magányos, és akkor tündérré változik, meglátja a többieket, és velük együtt repülheti körbe az erdőt.
A lányt annyira meghatotta ez, hogy szóhoz se jutott. Örömkönnyei, mint csörgedező patakocska folytak végig arcán.
Hazatérésekor boldogan hunyta le a szemeit, és reggel úgy ébredt, hogy csak álmodta az egészet. Egy dolog viszont emlékeztette, hogy nem álom. És ez a tárgy, a medál volt, amit a kezében szorongatott. Még aznap este nyakába akasztotta a medált, és elrepült barátaihoz. Többé nem volt egyedül, boldog és kiegyensúlyozott életet élt.
Megírta Álomból valóság című könyvét, ami hatalmas sikert aratott, ezzel meghódítva a felnőtt és gyerekszíveket egyaránt.
10 évvel később már saját lányának Lilinek mesélt fiatalkori élményeiről, aki elragadtatással hallgatta édesanyja meséit, és halála után örökölte azt a bizonyos medált, ami őt is átsegítette a nehéz kamaszkoron. A tündérek Anna halála után befogadták maguk közé, és tündérként a halhatatlanság ajándéka is az övé lett. Körberepülte a világot, és talán még mindig itt van valahol körülöttünk. Ha erősen összeszorítod a szemed, talán még láthatod is, ahogy elsuhan az orrod előtt, kis csillámokat hátrahagyva.