Bajcsai Melinda: Ölelés-fóbia

Tűzliliom az íróasztalánál ült és a levelet bámulta, amit Fénylovagnak írt. Már legalább ezerszer átolvasta. Azt akarta, hogy a fiú számára minden világos legyen és semmi se maradjon ki a levélből, amit fontosnak tartott. Egy régi történetről mesélt benne, amit Fénylovag már legalább ezerszer hallott; hol rövidebb, hol egy kicsit hosszabb változatban, de az összkép azért megvolt.
A történet egy fiúról szólt, akiről annak idején Tűzliliom azt hitte ő a királyfi. Évekkel ezelőtt történt mindez, amikor Fénylovagnak még hírét sem hallotta a lány. Tűzliliom meghívta az ál királyfit, hogy legyen a kísérője a szakesten és felajánlotta, hogy mivel messze lakik, ha nincs kedve hajnalig csavarogni, nyugodtan aludhat nála, a vendégszobában. Bár kezdetben csak arról volt szó, hogy a fiú kísérői mivoltában lesz jelen az eseményen és nem mint lovag, Medve Herceg egész idő alatt meglehetősen félreérthetően és kétértelműen viselkedett. Így aztán szegény Tűzliliom, mivel tetszett neki a Herceg azt hitte ő is tetszik a Hercegnek. Bár hamar kiderült, hogy a vonzalom nem kölcsönös, a fiú tovább folytatta megmagyarázhatatlanul zavaros viselkedését. Például elalvás előtt jó éjt puszit kért Tűzliliomtól, és amikor a lány a puszi mellé egy barátságos ölelést is adott, a fiú durván ellökte magától. A lány nem értette, de nem szólt semmit, csak elment ő is lefeküdni. Másnap még kikísérte Medve Herceget az állomásra, ahol búcsúzásként a fiú kezdeményezte az ölelést, így aztán Tűzliliom lelkesen szorította magához a királyfinak látszó személyt, de az ismételten eltaszította magától. Azóta Tűzliliomnak ölelés fóbiája volt minden hímnemű lénnyel szemben.
Fénylovag volt Tűzliliom életében a hollywoodi filmekből ismert Szomszéd Fiú, de az ő történetük ezúttal nem szerelemmel zárult. Tűzliliomnak, akkor már volt párja, akit Csillag Szeműnek hívtak, és akit nagyon szeretett. A lány azonban Fénylovagot is nagyon kedvelte, akire bármikor számíthatott, amikor a családja vagy más barátok nem voltak vagy nem tudtak mellette lenni. Fura kapcsolat volt az övék. Tűzliliom mindig úgy érezte, hogy ő ezerszer többet kap a fiútól, mint amit ő nyújtani tud neki és ez borzasztóan zavarta még akkor is, ha Fénylovag úgyszintén vagy ezerszer megnyugtatta, hogy ő ezt nem érzi, és, hogy a lánynak fölösleges ezen borongania.
De a lány borongott. És a lány kíváncsi volt. És néha voltak rossz napjai, amikor jólesett volna a baráti beszélgetés mellé egy ölelés is. Néha álmodott róla, hogy Fénylovag ugyanúgy a karjába zárja és magához szorítja, mint a kedvese, és ilyenkor morcosan ébredt és a háta közepére kívánta Fénylovagot, amiért így kibillenti a lelki egyensúlyából. Hiszen napközben tudata teljes birtokában tisztában volt vele, hogy bármilyen kedves is legyen Fénylovag, Tűzliliom sosem kaphatja tőle azt az ölelést, amire vágyik, hiszen már megkapta Csillag Szeműtől, márpedig úgy ölelni, ahogy az ember megálmodja még kislány korában csak egy ember tud és az az ember már Tűzliliomé volt.
Mégis borzasztóan szerette volna, ha Fénylovag megöleli vagy ő megölelheti a fiút. Emlékezett egy esetre, amikor a teaház előtt várta Fénylovag mikulászsákra hasonlító csomaggal a kezében és a fiú arra kérte Tűzliliomot, hogy forduljon el, s ezalatt gyorsan a fejére húzott egy piros mikulás sapkát majd egy vidám „Ho-ho-ho-hó!” kíséretében átadta a lánynak szánt édességet. Tűzliliom el volt ragadtatva és borzasztóan értékelte, hogy a fiú még azt is vállalta, hogy beöltözik és az elragadtatását a szeme ragyogásával akarta kifejezni, de Fénylovag arcán látta a csalódottságot, amiért még egy egészen könnyű, amolyan szélsimítás jellegű puszit sem kap. De Tűzliliom gyűlölte ezt a puszis dolgot, mert affektáltságnak tartotta, inkább kedvet érzett ahhoz, hogy a fiú nyakába ugorjon, de félt, hogy kitörő öröme akkora meglepetést okozna a fiúnak, hogy az önkéntelenül eltolná magától. Így aztán Tűzliliom igyekezett nagyon határozottan ragyogtatni a szemét, hogy Fénylovag biztos lehessen benne, a lány nagyon örült a meglepetésnek.
Tűzliliom, kihasználva, hogy még jó darabig nem látja Fénylovagot, és az rendezheti a levél által esetlegesen keltett gondolatait, postára adta a levelet. Aztán mikor legközelebb együtt teáztak Fénylovag óvatosan ölelésre tárta a karjait, de Tűzliliom úgy tett, mintha nem venné észre. Félt a mozdulattól.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés