Egymás szemében

Milyen gyorsan lehet elveszíteni egy igaz barátot…

Újra találkoztak. Kinn, a pályán, ahogy megbeszélték. A fiú előbb érkezett, de csak egy pillanattal. Néztek egymásra és nem szóltak semmit sokáig, nekik nem kellett beszélniük, hogy megértsék egymást. Végül mégis megszólalt a fiú.
- Miért vagyunk itt? – kérdezte, ami tőle szokatlan volt. Ő nem kérdezett olyat, amire tudta, vagy legalább sejtette a választ. De mindketten tudták, hogy ez az alkalom eltér a szokványostól.
- Látni akartál. Ahogy én is téged. Beszélnünk kell. – a lány hangja tisztán, érthetően csengett. Végre hangosan, nem félt kimondani, amit már régóta ki akart.

-         Tudom.

És újra csak néztek egymásra. Túl nehéz volt elmondani, ami bennük kavargott.

-         Jó újra látni. Féltem hogy valami baj van. Legutóbb nagyon gyorsan elrohantál.

Reméltem nem bántottalak meg.  – a lány félve tekintett a gyönyörű barna szempárba. Legjobb barátja rámosolygott, és kedvesen megsimogatta a lány arcát.

-         Tudod hogy te sose bántasz meg. Amíg ilyen maradsz, rám mindig számíthatsz. Nagyon szeretlek. Te is tudod. Olyan vagy mintha a testvérem lennél. – Mondta a fiú, és megfogta barátnője kezét. - Rám mindig számíthatsz. Bármi van… mi örökre együtt maradunk. Megígérem.

A lány felemelte a fejét, és halk köszönömöt mondott. A sírás fojtogatta, azt hitte, barátja túlbecsüli. Leültek egy közeli parkba, és sokáig beszélgettek. Mikor már kezdett sötétedni, a lány eszébe jutott, hogy neki haza is kellene mennie, ráadásul buszhoz van kötve, mert elég messze lakik. A fiú felajánlotta hogy elkíséri, mert félt hogy a lánynak baja esik. A lányon hirtelen furcsa,rossz érzés lett úrrá. Mondta a fiúnak, hogy menjen szépen haza, pár perc és ott lesz a busz, nem lesz semmi baj, tud magára vigyázni. A fiú némán figyelte a lány arcjátékát, és gyorsan megrázta a fejét.

- Nem. Megvárom veled a buszt. Úgyis öt percre lakok innen, gyorsan hazaérek. Mire hazaérsz, már otthon hívhatsz hogy jól vagy.  - A lány hiába próbálta rábeszélni hogy menjen, a fiú hajthatatlan volt. Így beletörődve bólintott, és rámosolygott barátjára. Tudta, mindig számíthat rá, hiszen barátok. Mi több… legjobb barátok. Egy olyan szoros kapocs, ami örökre megmarad. Legalábbis azt hitték mind a ketten.

Aztán egy hirtelen pillanatban autó hajtott a járdára. Másodpercek töredéke alatt történt az egész. A lány mire felpillantott, már késő volt. A fiú odaugrott, és ellökte az autó útjából. Sajnos ő már nem tudott irányt változtatni, így az autó alá került. Elütötte.

Mire a lány feleszmélt, minden csupa vér volt. Az autós kiszállt, és csak nézett maga elé. A lányból kitört a sírás, odarohant a fiúhoz, megnézte lélegzik e. Mikor megtapintotta a nyakán az eret, és megnyugodott hogy él, kiabálni kezdett.

-         Segítség.  Segítség! Hívják a mentőket! Valaki!

Mire kiértek a mentők, a fiú magához tért. Mikor meglátta a lány ijedt arcát, elmosolyodott, és megszólalt: Ne aggódj. Nem lesz bajom. Nagyon szeretlek. Örülök hogy nem esett bajod.

A lány kicsi megnyugodott, bár érezte hogy a fiú nem mond igazat. Most az egyszer nem. Bevitték a kórházba a fiúval együtt, megvizsgálták, és mondták hogy szerencséje van, mert komolyabb baj is lehetett volna.

 Egyszer csak megjelent az ajtónál egy fehér köpenyes alak. Az orvos volt. Mikor a lány meglátta, feszült csend telepedett a szobára.

- Kisasszony. A barátja látni szeretné. – a lányból zokogás tört fel, örült hogy rendben van a fiú is. Mikor kicsit megnyugodott, bement a szobájába. Odaszaladt a fiúhoz, megölelte, és kitört belőle a sírás. A fiú feltekintett, és annyit mondott: Kicsim, erősnek kell lenned. Sajnos nem tarthatom be amit ígértem. Érzem, nem húzom már sokáig. A doki bíztat, de tudod milyenek az orvosok… ezért se jársz egyikhez se. A lány elmosolyodott, és épp mondott volna valamit, mikor a fiú becsukta a szemét, és a mellette lévő gép sípolni kezdett. Az orvos bement a szobába, és lekapcsolta a gépet. Halk részvétemet mormogott, és kisétált a szobából.

Addig a lány tartotta magát, majd mikor teljesen egyedül maradt, kitört belőle a sírás. Ránézett a fiúra, megsimította az arcát, és halkan beszélni kezdett hozzá.

- Nem hagyhatsz itt. Megígérted hogy együtt maradunk. Hogy örökké vigyázunk egymásra. Megígérted! – Zokogta, és ráborult barátjára. Mikor abbahagyta a sírást, lehajolt barátjához, homlokon csókolta, és kiment a szobából. Az ajtó előtt már ott álltak a fiú szülei, és halkan sírtak. Egyszer csak megjelent az autó vezetője, és érdeklődni kezdett a fiatalember állapotáról. A lány odament, ránézett, gyűlölet, harag tükröződött abban a pillanatban a kék szempárban. Az idegen halk sajnálomot motyogott, de abban a pillanatban ez volt a legrosszabb mit tehetett. A lány odalépett hozzá, és egy pillanat alatt pofonvágta a férfit. Majd mikor az oda akart lépni a szülőkhöz, kiabálni kezdett.

 - Nem okozott még elég bajt? Megölte. Boldog? Nem hall? Tűnjön el innen! Magának itt nincs keresnivalója. Takarodjon, és soha ne jöjjön vissza! – a lányt már a zokogás rázta megint. Az orvos könnyű diagnózist állított fel. Idegösszeroppanás. Halkan odalépett a férfihez, és megkérte, hogy távozzon, mert így mindenkit felzaklat.

A temetés napjáig nem került elő. Ott viszont részt vett, és sajnálkozott az eset miatt. A lány gyűlölte őt, gyűlölte magát. Szó nélkül arcon köpte, és távozott. Többé nem látták egymást. Sokáig a lány senkivel nem beszélt. Bezárkózott, nem járt el sehova. Egy év elteltével is csak a szűk családi és baráti körrel érintkezett, bár eljárni még mindig nem volt hajlandó. Rettegett kimenni az utcára, és magát hibáztatta a történtek miatt. Aztán megismert a neten egy lányt, aki hasonló cipőben járt, és hatalmas támasza lett. Sokat beszélgettek, és nagyon jó barátok lettek. Mára a lány kezd helyrejönni, eljár otthonról, bár még mindig nehezen mozdul ki, de kezd beletörődni a dolgok alakulásába, és végre újra tud mosolyogni.

Elveszített valakit, aki lelkének egy darabja volt, de talált magának új barátokat, akiket végre mer szeretni. Bár a félelem, hogy elveszíti őket még mindig megvan, de már nem olyan mértékben, mint egy pár hónappal ezelőtt.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.