"Elmentél tőlem,

S én hagytam menj csak el.

Hiába lett volna minden,

Ki menni akar, azt hagyni kell.

Mosolygott hozzá az arcom

De mögé senki sem néz

Játszani a közömbös embert

Most látom csak, milyen nehéz

Elmegyünk egymás mellett némán

Két szemed rám nevet

Mosolyogva köszöntelek én is

De hangom kicsit megremeg.

Különösek vagyunk mi, emberek

A lelkünk sír, az arcunk nevet

Azt hisszük másokról, boldogok talán

S irigykedünk néhány vidám szaván

De nem vesszük észre

Dehogy vesszük észre

Hogy könnyek égnek csillogó szemében."

Dante Alighieri

"Elmegyünk egymás mellett
A két szemed rám nevet
Kacagva köszönök én is
De a hangom egy kicsit megremeg.

Mosolygok az utca sarkáig
De aztán ahogy befordulok
Fáradtan szememhez nyúlok
És egy könnycseppet szétmorzsolok."

"Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,
és folyton-gyors kerékként forgatott
vágyat és célt bennem a Szeretet, mely
mozgat napot és minden csillagot."

"Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém."

"Szerelem és nemes szív egy, amint a bölcs ezt könyvében régen feljegyezte, s így egyik a másiktól elszakítva:
mintha esze nélkül maradna elme."

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés