A szomorúság hercegnője

Volt egyszer egy nemesi származású fiatal lány, aki kitűnt viselkedésével az emberek közül. Sokan nem értették, hogy miért is kedves az emberekhez, mert azok csak bántják nap mint nap.

Gyerekkori barátját elveszítette, mikor azt egy szörny megölte, és sokan azért bántották, mert őt okolták a történtekért. Sose bírta feldolgozni a bánatát, magába fordult, és félt, hogy ha valakit megszeret, akkor vele is az történik, mint előző barátjával.

Elzárkózott, nem nagyon járt el otthonról.

Egyszer egy napon, megismerkedett a szomszéd falu öreg bölcsével, akit minden előjel nélkül nagyon megszeretett. Sokat járt hozzá, olvasni tanult, és magáévá tette a tudást.

A tudás azon fokára jutott, ami már veszélyes volt számára, mivel a király nem szerette a nála okosabbakat. Ha meg még nő is volt az illető....hát szerintem ezt eltudjátok képzelni.

A király előző három felesége is tömlöcben végezte, mivel többet tudtak a királynál.

Bár a király igazságtalan volt, senki nem mert neki szólni, mert rettegtek a büntetéstől. Egy napon azonban a negyedik feleségének legkisebb fia szembeszállt vele, mert az öreg bölcset akarta kivégeztetni.

Bár a királyfi nem ismerte személyesen a bölcset, de sokat hallott a nagytudású öregről.

Mivel a király a saját fiát nem akarta bántani, így megegyeztek, hogy egy tárgyalást rendeznek, amin a nemesség két két szószólója védheti, illetve támadhatja a kivégzési javaslatot.

Ezen felbuzdulva Elisabeth a bölcs nemesi származású tanonca jelentkezett a kivégzési javaslatot támadók közé. A többi nemes kinevette, a király viszont esélyt látott arra, hogy megszabaduljon az öregtől, így engedélyezte hogy a lány védhesse az öreget.

A bíróság készen állt a tárgyalásra, Elisabeth védte egyedül a bölcset, a vádlók között helyet foglalt a falu helytartója, és egy katonatiszt.

Hogy tisztességes tárgyalás legyen, a királyfi volt a bíró, aki az ítéletet kihirdette, és 5 esküdt volt, akik döntöttek a bölcs sorsáról.

A lány olyan hévvel és érvekkel védte az öreget, hogy még a vádlók is meggondolták azokat az okokat, amiket felsorakoztattak ellene.

Az ítélet délutánra megszületett. Az öreg bölcs élhet, mert csodálatos adomány amellyel megajándékozni tudja a népet. Mindenki boldog volt és elégedett, az öreg büszke volt tanítványára, a királyfit pedig elvarázsolta a lány szenvedélyessége.

Elhatározta, hogy megkéri a nemesi hölgy kezét. Ekkor azonban a király mérgében elrendelte, hogy azonnal vétessék a lány feje. Mielőtt a királyfi bármit is tehetett volna, a lány halálhíre körbejárta a királyi udvart. Mindenki megdöbbenéssel halotta , hogy Elisabethet kivégeztette a király. A királyfi, hogy apját bosszantsa, és hogy fájdalmát enyhítse, szobrot állíttatott a "bölcsesség királynőjének" és maga is a bölcs öreg szolgálatába szegődött, és elsajátította azt a tudást, amit Elisabeth is birtokolt egyszer. Bár sosem talált párt magának, bölcs és igazságos uralkodó lett belőle apja halála után, iskolákat alapított, és boldoggá tette a tudat, hogy szerelme nem hiába vesztette életét.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés