[1-1]
Baktai Faragó József
Hazavisznek az álmok
Éjjelente hazavisznek az álmok.
Vállunkon vászonbakóban lapul
madárlátta maradék kenyerünk.
Féltett falatként,
szétosztjuk kenyerünket,
az éber alvók között.
Az éhező nyelve fölött,
finom falattá lesznek
morzsáink.
Toronyirányt szállunk,
álombéli angyalainkkal.
Tengermélyek ezek az éjszakák,
szinte csobban a csönd.
Harmónia honol
az otthoni kertek fölött.
Átröpítenek álmaink
az éjszakák kitaposott mezsgyéin,
hol a kertek végében
az egymásba karoló
lecsukott szemű házak kuporognak.
Földet érünk,
utunk mentén az ágaskodó fák
tartják fölöttünk az éjszakát.
Otthonosan mozgunk,
hol az éj alvó arcát
Veronika kendővel
takarja le álmunk. |
[1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés