"Van úgy, hogy valakit szeretünk.....
Van úgy, hogy valakit szeretünk,de egymásé soha nem lehetünk, mert amit az egyik mindennap kimond, a másik nem érzi viszont.
Nehéz elhinni, hogy aki valaha mosolyt csalt az arcomra, most könnyeket csal a szemembe.
Sokszor egy perc dönti el életünk sorsát, egyetlen szón múlik bánat vagy boldogság. El ne mulaszd a percet, melyet egy ki nem mondott szó, semmivé tehet.
Sír a szívem és sírok én is, mert hiányod minden perce mardos, hasogat és fáj ha nem vagy velem, de mégis boldog vagyok, mert tudom, hogy vagy nekem.
Vicces, hogy valaki mennyire össze tudja törni a szívedet, de te ennek ellenére, még mindig szereted azokkal az apró darabokkal.
Megpróbálni elfelejteni valakit, akit szeretsz, olyan mintha megpróbálnál emlékezni valakire, akit soha sem ismertél.
Legnehezebb dolog a szerelemben, hogyha ki kell szeretned valakiből.
Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy, elönt a szomorúság, halálra gondolsz. Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra.
A boldogság az, amikor sokat kapunk, a fájdalom az, amikor ez mind elveszik. Én nem akarok boldog lenni többé, mert az egyszer nagyon fog fájni.
A szív szeret, az ész tudja, nem lehet. Így ketten örök ellenfelek Az ész már lemond, a szív még remél, ám hiába az okos, az érző szív ezerszer többet ér.
Nem háborgok, pedig háborúk dúltak fel a lelkemben, nem lázadok, de egy világ dőlt össze bennem.
Sötét van itt és magány, szívem vérzik és nagyon fáj. De nem szólok semmit, csak titkolom, hogy a szerelem nekem milyen nagy fájdalom.
Én féltem ő félt, de sajnos ez nem elég. Én szeretem, ő szeret, de a szerelmünk nem lehet teljes. Megakadályoz minket egy erő, melynek neve: szülő. Mely erősebb a fájdalomnál s mely erősebb minden külső erőnél."

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés