Daddyboy: Álmodj, Gyermekem!

Elpihent a fáradt szellő – rád köszönt az est,
Itt ülök az ágyad szélén, megfogom kezed.
Arra kérsz, hogy énekeljek, s mondjak egy mesét:
Hol élnek az óriások és a kis törpék?

Oly jó volna köztük élni, gyermekem, veled,
Aludj csendben, téged nézlek, hunyd le két szemed!
Álmodj majd egy szép világról – hol a szél mesél,
Reggel majd, ha újra ébredsz, rád köszönt, ne félj!

Álmodj, gyermekem, szép jó éjszakát,
Indulj hát az álmok tengerén!
Kint a fák alatt, hol elpihen a szél
A holdsugár is csendesen mesél.
Álmodj, gyermekem, én itt vagyok veled,
S ha néha majd megrezdül kis kezed,
Átölellek én, s álmodom veled,
Itt vagyok, egy biztos pont – neked.

Mosoly van e kedves arcon, jó ez így nekem,
Tündérekről álmodsz most, ó drága gyermekem.
Átölelsz egy játék mackót, suttogod nevem,
Elkísérlek álmaidban, drága kis szívem.

Drága gyermekem, álmodj csendesen!
Reggel majd, ha rád köszönt a fény,
Álmod elkísér – és az esti szél
Halkan suttog, szép mesét mesél.

Halvány már a lámpa fénye – én is fáradok,
Gyermekemmel álmodok, mint fent a csillagok,
Oly jó veled, kicsi szívem, oly jó tudni azt,
Hogy boldog vagy, s nincs szebb annál, mit nékem adsz.
Álmodj, gyermekem, álmodj szépeket,
Itt vagyok és fogom két kezed – a két kezed.
Nem kell mondanod, mégis jól tudom,
Én vagyok, ki kellek most neked!

Ez a sors, ezt más is tudja, mégis kérdezem,
Mi lesz majd, ha egyszer felnősz, s nem leszel velem?
Merre visz az út – az élet? Gondolsz majd reám?
Álmodj most – csak álmodj szépen, drága kis babám!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés