| Versek : Megemlékezvén Marschalkó Zsolt-ról |   
		
 Megemlékezvén Marschalkó Zsolt-ról
  2008.04.18. 18:57 
 Marschalkó Zsolt két verse
 
  
Tiszavirág 
 
Ez az éj maradt csak, ez az éj. 
Hajnalban megszületik majd a fény. 
 
Én már nem látom meg a kerek Napot- 
Fölöttem az ég csillagszeme ragyog. 
 
Egy pillanat, míg megfürdöm a holdfényben, 
Aztán eltűnök majd én is ama Örök Éjben. 
 
Nem többet: ennyit adott fösvény végzetem, 
Egy éj, hogy tovább adjam az életem, 
 
Ha kérded: órányira a halálom, 
Régi társaim már sehol sem találom, 
 
Mulandóságom tudatát nyögve hordom, 
Nem kérdezem, miért idevetett sorsom, 
 
Mégis, ha megint kérészéltű lennék, 
Azért az éjszakáért újra visszajönnék. 
(Marschalkó Zsolt - Vándor az óceánnál) 
  
  
Dal 
 
A rozsdabarna 
fák alatt 
ma újra 
róluk szól az ének: 
Akik hasonlítani  
akarnak mindig, 
pedig azok is lehetnek, 
akik lehetnének. 
(Marschalkó Zsolt - Vándor az óceánnál) 
 
Nyugodjon békében tanár úr! Nagyon fog hiányozni.   
 |